Ahogy változnak az idők, úgy változnak a szokások is. Száz évvel ezelőtt még húsvét hétfőjén a lányok között az számított a legjobbnak, akihez a legtöbb locsoló érkezett. A legények versenyében pedig az győzött, aki a legtöbb lányt locsolta meg. Manapság már alig tartják ezt a szép hagyományt.
A víznek nagy szerepe van minden régi népszokásnál, ugyanis a víz a tisztaság és az élet újrakezdésének az egyik jelképe – avatott be a részletekbe Szikszai Zsuzsanna, a makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeum igazgatója. A locsolkodás hagyománya egyrészt innen ered, másrészt pedig onnan, amikor Krisztus feltámadt a sírból, az asszonyok leöntötték a katonákat, mert nem akarták elhinni ezt a csodát. Ezek a szokások nagyon régre vezethetők vissza, már a középkorban is megjelentek.
A lányok tisztasága
A locsolkodás alkalmával a fiúk azért öntik le a lányokat, hogy megtisztuljanak. Száz évvel ezelőtt még természetes volt, hogy a kútból húzott friss vízzel tették mindezt. Ahogy változtak az idők, úgy változtak az öntéshez használt anyagok is. A kútvizet felváltotta a szóda, manapság pedig már az illatos parfümök, kölnik kerültek az előtérbe.
A makói múzeum skanzenjében máig él a néphagyomány. Fotó: Nagy Dóra
Locsolkodás – Mennyire tartják manapság?
Ötven esztendővel ezelőtt még óriási hagyománya volt ennek a szép, húsvéthoz köthető népszokásnak a magyarlakta területeken, így Makón és térségében is. A globalizációval ez is – ahogy nagyon sok minden más – megváltozott, a lányok és asszonyok már nem otthon várják a locsolókat, hanem a családdal elmennek kirándulni, vagy elutaznak távolabbi helyekre, néhány napra.
Azért a szokás nem hal ki
Szikszai Zsuzsanna úgy véli: a szokást egyre kevesebben tartják ugyan, de szerencsére mindig akadnak olyan férfiak, akik a gyermekeikkel, unokáikkal felkerekednek húsvét hétfőjén és felkeresik a rokonság, a baráti kör hölgy tagjait, hogy meglocsolják őket.
Egykoron presztízst is jelentett a locsolkodás
Sajnos már a hölgyek egy része sem veszi jó szívvel – fogalmazott az igazgató – ha meglocsolják őket, inkább zaklatásnak tartják, ezért nem engedik be a locsolókat. Régen még versenyt is űztek belőle a fiúk és a férfiak, hogy ki tudott több lányt, asszonyt meglocsolni. Illetve a lányok körében pedig nagyon fontos volt, hogy kihez mentek a legtöbben. Egy kicsit meg is bélyegezték azt a hölgyet, akihez egyetlen egy úriember sem ment el húsvét hétfőjén.
Egy öntés – egy tojás
Természetesen ajándék is járt a locsolóknak. Kezdetekben festett vagy írt tojást kaptak a legények, manapság már egyre többen csokitojást vagy csokinyulat, esetleg pénzt adnak érte cserébe. Az is sajnos szép lassan kikopik ebből a régi hagyományból, hogy egy-egy rövidke verssel vagy mondókával kezdik a locsolkodást a fiúk és a férfiak.
