Zsúfolásig megtelt péntek délután a makói könyvtár nagyterme, olyan soka voltak kíváncsiak Seres Mónika első könyvére, az Életmaratonra. A diplomás ápolónál végstádiumos, négy áttétes bőrrákot diagnosztizáltak, de öt éven át tartó küzdelem után mára már tünetmentes. Elmondta: a könyvével azokon szeretne segíteni, akik hozzá hasonlóan borzasztóan nehéz élethelyzetbe kerültek.
„Már gyermekként másokon akartam segíteni!” – fogalmazott Seres Mónika. Édesanyja negyven esztendőn át dolgozott a makói kórházban és kis Móni nagyon sokszor bement hozzá, ez indította el azon az úton, hogy megszerezze a diplomás ápoló végzettséget, három évtizeden keresztül dolgozott a szakmájában. Súlyos kórt, végstádiumos négy áttétes bőrrákot diagnosztizáltak nála, de nem adta fel, hanem hosszú időn át tartó, fájdalmas kezelések után meggyógyult. Ez az öt éves szörnyű időszak inspirálta arra, hogy leírja mindazt, amit átélt. Így született meg az Életmaraton.
Seres Mónika és az Életmaraton. Fotó: Borka Péter
Az Életmaraton
Seres Mónika eleinte sehogy sem tudta, hogyan is lehetne abból egy olyan írásos anyag, mely hűen bemutatja a szenvedését, majd gyógyulását. Ekkor találkozott Solymosi Annamáriával, akinek súlyosan beteg édesanyját gondozta hosszú heteken át. Nagyon sokat beszélgettek és idővel Annamáriából Mónika mentora lett, vagyis ő vette rá, hogy írjon és fél éven át dolgoztak együtt az Életmaratonon.
Életrajzi ihletésű regény
A diplomás ápoló első kötete nem egy száraz, szakmai olvasmány, hanem egy olyan regény, amiben a saját életét dolgozza fel, már egészen kisgyermekkortól kezdve szinte napjainkig. A cél az volt, hogy minden nehéz helyzetben, kilátástalannak tűnő szituációban lévő ember a könyv segítségével megtalálja a kivezető utat, hiszen Mónika szerint akarattal és hittel bármiből ki lehet lábalni.
Az érdeklődők alig fértek el. Fotó: Kormos Tamás
A bemutató
A pénteki bemutató előtt beszélgettünk Seres Mónikával, aki elmondta: nagyon izgul, soha nem csinált ilyent. Szerencsére a rengeteg érdeklő elé nem egyedül kellett kiállnia, hanem Solymosi Annamáriával, valamint Prazsák-Hajnal Krisztinával, aki beszélgetett velük. Az elsőkötetes író végezetül elárulta: kedvet kapott a folytatásra.
