Mindenkinek mást jelent egy város. Van, akinek a Makó szó hallatán egyből a makói emberek jutnak az eszébe. Egy-egy feledhetetlen mosoly, vagy egy kedves gesztus. Más az épületekre asszociál, vagy a boldog gyermekkor kirándulásai ugranak be.
Ocsovszkiné Joó Judit, a Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola pedagógusa. Fotó: Miklós András
Végül is mit jelent Makó? Ocsovszkiné Joó Juditot kérdeztük, a Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola pedagógusát.
„Makó a szülőföldem, itt születtem, itt éltünk hosszú ideig gyermekkoromban. Az Igási úton gazdálkodtak a szüleim és ott laktunk, onnan jártam be iskolába. Először a Széchenyi István Általános Iskolába, utána a József Attila Gimnáziumba. Innen származtam el, először Szegeden tanultam tovább, és ott is éltünk, most pedig egy jó 30 éve már Deszken élünk, ami azért félúton van Szeged és Makó között. Ide járok vissza. Úgy lettem ingázó, hogy Deszkről ide járok vissza az egykori szülőhelyemre. A Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola tanára vagyok és így kerültem vissza Makóra. Teljesen más volt gyerekkoromban a város. Ma nem sokat látok Makóból, csak az iskola, meg a buszváró közötti területet, néha esetleg a főtéren járok vagy ünnepségek alkalmából jövök, de azt mondhatom, hogy más élmény volt az, másképp emlékszem vissza, mint ahogyan most, az mégis egy 30-40 évvel ezelőtti korszak. Ma virágzó fürdőváros, a turisták városa, ezt az oldalát látom inkább, akkor meg mezőváros, a termelők városa volt inkább. Mindig úgy emlékeznek Makóra, bárhová megyünk, hogy mi vagyunk a hagymások. Ma már azért ez kevésbé mondható el, hogy a hagymatermelő Makó vagyunk, mert már nincs olyan mértékű termelés, mint akár négy évtizeddel ezelőtt. Most már Makóról azt mondják, hogy a Hagymatikum, a fürdőváros, Makovecz városa, esetleg szokták emlegetni még a Maros-parton a Kalandpartot”
