Háló Ilona 50 éve végzett a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar jogelődjén. Ezt követően 1975-ben szülővárosában, azaz Makón kapott tanári állást magyar-ének szakon a Széchenyi István Általános Iskolában, végül pedig a Szikszai György református Általános Iskolából ment nyugdíjba. Egész életét végigkísérte a zene, a művészet iránti szeretetét pedig egykori diákjainak is átadta. Háló Ilona arany díszdiplomát vehetett át az augusztus 20-ai ünnepségen a polgármestertől.
Háló Ilona arany díszoklevelet vehetett át.
Munkája során elsődleges feladatának tűzte ki azt, hogy létrehozzon egy gyermekkart, amelyet be is teljesített. Kezdetben a Kulturális Seregszemléken, később az Éneklő Ifjúság Hangversenyeken szerepelt tanoncaival, ahol két alkalommal ezüst, öt alkalommal pedig arany minősítést kaptak, öt dicsérő oklevél kíséretében. Kétszer vettek részt Szegeden a gála hangversenyen. 1996-tól nyugdíjazásáig a Makói Magán Zeneiskolában is vállalt munkát, zongorát és szolfézst tanított. Azóta is a szenvedélye az ének és a zene, 1988-tól a mai napig a makói Mihálka György Vegyeskarban énekel. 2024-ben alakította meg az Újvárosi Református Egyház kamarakórusát, melynek ő a karvezetője. Tanári ars poeticája a következő: „Hisszük, hogy az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképpen élni…. S aki csak valamit tesz ez irányban, már nem élt hiába….” A zenei nevelés mellett fontosnak tartotta a magyar nyelv és irodalom oktatását is. Osztályfőnökként több nemzedéket is útjára bocsátott. Hivatásában sok örömet talált, szívesen oktatta és nevelte a rá bízott ifjúságot. Több kitüntetésben is részesült: 1981-ben és 1988-ban miniszteri dicséretben, 2006-ban pedig a pedagógiai munkájáért elismerő oklevelet kapott Makó Város Önkormányzatától.
Szerkesztőségünk nevében szívből gratulálunk neki!
