A Maros Malom idén a Hagymafesztivál idejére szervezte kenyérsütő versenyét. Éppen ezért két kategóriában, kovászos és hagymás kovászos kategóriában várták a nevezéseket. Két neves zsűri bírálta az alkotásokat: Libor Mária „Limara” és Szatmári Erika. Sok versenyző az ország másik végéből érkezett Makóra, hogy megmérettesse magát.
A Maros Malom Makó szerves része
Rekordszámú jelentkezés érkezett a makói Maros Malom kenyérsütő versenyére. Ezúttal nem volt élesztős kategória, csupán kovászos, azonban volt egy különlegesség. A Hagymafesztiválra való tekintettel hagymás finomságokat is vártak. Csupán annyi feltétel volt, hogy hagyományos búzalisztből készüljenek a kenyerek, melyekből összesen negyven darab érkezett be. Mátrai Tibor, az Agromag Kft. ügyvezetője kiemelte: nem csak a város legnagyobb rendezvényekor kapcsolódtak Makóhoz, hanem egyébként is ezer szállal kötődnek hozzá.
„Ez a malom, ez itt van ősidőktől fogva. Egyébként az a malomkép, amit most látunk kívülről 1916-ban alakult ki, tehát azóta szerves része a városnak ez a malom. Egyébként korábban is állt itt egy malomépület. Maga a berendezés ennél valamennyivel fiatalabb, de így is régi, mert az 1960-as, 70-es évektől van, illetve ez a siló rendszer még fiatalabb. Úgyhogy azt gondolom, hogy szerves részei vagyunk a városnak. Itt azért volt egy időszak, amikor azt kell mondani, hogy még itt sem ismertek kellő módon minket, részben ezért nyitottuk meg ezt a malmot, és azt kell mondani, hogy a tavaly, illetve az idén szervezett nyílt napok alkalmával nagyon sok helybéli, makói jött el, és csodálkozott rá, hogy hát itt megyek el minden nap 40 éve, és még fogalmam sem volt, hogy mi volt bent. Úgyhogy nagyon pozitív visszajelzések, történetek vannak itt. Van, akinek itt volt az édesapja, a nagyapja, itt dolgozott a szomszédja. Volt a makói árvíz idején, akik itt aludtak a liszteszsákokon, tehát ilyen történettel is találkoztunk”
Hozzátette: úgy látja, hogy egyre több embert érdekel az otthoni kenyérsütés, s mivel már webshopjuk is van, nemcsak a makóiak vásárolnak tőlük, hanem akár az ország másik feléből is érkezik rendelésük.
Élesztős vs. kovászos kenyér
A verseny egyik zsűrije Libor Mária „Limara” volt, aki elmondta: három szempont alapján értékeltek. Először a külalakot pontozták, majd felvágták a kenyeret és véleményezték a bélzetét, végül pedig kóstoltak. Mivel manapság egyre nagyobb divatja van a kovásszal való sütésnek, a gasztorblogger összefoglalta azt is, hogy milyen különbségeket lehet felfedezni az élesztővel való sütéshez képest.
„Sokkal lassabban készül, tehát először is meg kell etetni a kovászt, az megint egy fél nap, utána kezdünk dagasztani, az egytömegű dagasztás, amit úgy hívunk, hogy bulk, az 4-5, télen akár 6 óra is lehet, utána formázzuk meg a kenyeret, és a legjobb esetben még bekerül a hűtőbe, egy 12-16 órára. Ez alatt a tésztában lévő szénhidrátot elkezdi feldolgozni. Sokkal könnyebben emészthető lesz a kenyér, kevésbé terheli meg a gyomrot. És hát ízben is sokkal nagyobb élményt jelent, mint egy két óra hossza alatt elkészülő élesztős tészta, amitől nagyon sokaknak például fáj a gyomra. Sok türelem kell a kovászos tésztához, és nem kell megijedni, ha az első nem úgy sikerült. Az első kovászos kenyeremmel szerintem ölni lehetett volna. Egy féltégla volt, de körbetáncoltam vele a lakást, mert annyira tetszett. Úgyhogy türelem kell hozzá, meg a gyakorlat, tehát nagyon sokat kell csinálni, meg kell ismerni a kovászt, meg kell tapasztalni, hogy az hogyan működik, mennyi idő alatt érik, mikor pont jó, mikor van a csúcson, akkor lehet vele sütni, ezt mennyi idő alatt lehet elérni, tehát ezt tanulni kell, ezért kell hozzá nagyon sok türelem”
Sok minden a kovász minőségén múlik
A másik ítész Szatmári Erika házi pék volt, aki mint mondta, már fél éve a Maros Malom lisztjét használja sütéshez. Kiemelte: óriási élmény volt neki a zsűrizés, hiszen nagyon családias hangulat fogadta, ráadásul végre élőben is találkozhattak Limarával. Azt is kifejtette, hogy mi volt a legjellemzőbb hiba a kenyérsütő versenyen.
„Több volt a szép. Tehát külsőleg szép, viszont, aki nem gondozza megfelelően a kovászát, és nem szán rá időt, annak nem lesz olyan belül a kenyere. Tehát savanykás, tömör, sűrű, keletlen, és ezek nagyon sokrészt a kovásznak a hibájára vezetnek vissza”
Az egyik kategória nyertese Tiszaföldvárról érkezett
Mindkét kategóriában három-három nyertest hirdettek, valamint egy különdíjat is. A legjobb kovászos kenyeret Lanyikné Molnár Eszter sütötte a bírák szerint, aki egészen Tiszaföldvárról utazott Makóra, hogy részt vegyen a versenyen. Elmondta: négy éve süt kovásszal, az otthoniak legnagyobb örömére.
„Szurkolt azért a család is már, hogy mérettessem meg magam, de igazándiból én is éreztem egy ilyen késztetést, hogy jártunk már itt többször Makón, mert vittünk innen már lisztet, próbáltam már ezt a lisztet, és akkor jöjjünk el, nézzük meg, vonzott ez is, hogy nem egy nagy létszámú verseny volt, és akkor mondom, hátha”
A hagymás kategóriát egy Komárdiból érkező nyerte
A hagymás kenyér kategória első helyezettje pedig Fráterné Mile Evelin Kitti lett, aki Komárdiból érkezett családjával, és egy igazi különlegességet készített.
„A külseje hagymaszínű volt, tehát vörösbarna és fehér keverék. A lisztet egy ilyen késes aprítóval összekevertem a porfestékkel, és akkor így értem el a hagymának a színét”
A nyeremények is gazdára találtak
A dobogós helyezettek Maros Malom lisztet nyertek, valamint Limara dedikált könyvét és Szatmári Erika receptjeit.
