Aratókoszorú-kiállítás nyílt a makói könyvtárban. Jójárt Rozália szalmafonó népi iparművész munkáit állították ki. Az alkotó elmondta: egykoron nagymamájától tanulta meg ezeknek a nagy jelentőséggel bíró, általában ajándékozásra szánt tárgyak elkészítését. Felnőttként pedig olyan szintre fejlesztette ezt a tudást, hogy számos díjat nyert már munkáival.
A középkor óta készítenek aratókoszorúkat – tudtuk meg dr. Bárkányi Ildikó néprajzkutatótól. A szegedi Móra Ferenc Múzeum főmuzeológusa nyitotta meg a makói városi könyvtárban Jójárt Rozália szalmafonó népi iparművész munkáiból összeállított kiállítást. A néprajzkutató hozzátette: nagyon szép és szerencsére máig is eleven hagyomány, hogy az aratás befejezésével szalmából font koszorúkat készítenek.
Szalmából font
Jójárt Rozália 1995-től kezdett el komolyabban foglalkozni ezzel a régi mesterséggel. Ennek oka, hogy Törökszentmiklóson meghirdettek egy pályázatot, miszerint aratókoszorúkat várnak, amiket ki szeretnének állítani. Az akkor még Földeákon élő Jójárt Rozália el is küldött néhányat a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei városba. Meglepetésére díjat nyert a koszorúival.
Amíg mentek a vízért
Megtudtuk tőle: az alapokat nagymamájától tanulta még kisgyermekként. Otthon volt fúrt kútjuk, de annak a vize ihatatlan volt, ezért nagyon távolról kellett hozni az éltető nedűt. Nagymamáját sokszor elkísérte a kis Rozika. Az útjuk gabonaföldek mellett haladt, ahonnan mindig szedtek szalmaszálakat, amiket nagymamája fonni kezdett.
Magyarok Kenyere
Az aratókoszorúk a napjainkban is újra szerepet kaptak. A 2018-ban indult Magyarok Kenyere Program kapcsán is lett jelentőségük, de emellett az egyik legnagyobb állami ünnepünk, az augusztus 20-ai megemlékezések során is találkozhatunk velük számos településen.
