Kétszáz éve szentelték fel a makói szervita kápolnát, amelynek jubileumát többnapos programsorozattal ünnepelték. Az alkalomra szerzetes nővérek is érkeztek, akik közül egyikük a rend makói történetét is felidézte. A nővérek a szentmisén és az imaórán túl a jubileumhoz kapcsolódó konferencián és kerekasztal-beszélgetésen is részt vettek.
A szervita nővérek 1936-ban kapcsolódtak be a város vallási életébe – mondta el Fazakas Gyöngyi Mária szerzetes növér. A rend magyarországi kongregációját 1922-ben alapították, majd ennek közössége küldte Makóra a szerzeteseket. A fennmaradt törzskönyvi adatok szerint 1936 és 1950 között húsz nővér teljesített szolgálatot a településen. Feladataik elsősorban a mindennapi élethez kapcsolódtak. A fiúinternátusban és a konyhán segítettek, gondoskodtak a szervita atyák ellátásáról, miközben az imádság és a Szűzanya iránti tisztelet is meghatározó része volt életüknek. Fazakas Gyöngyi Mária szerint ezek a szolgálatok egyszerűnek tűnhettek, mégis fontos szerepet töltöttek be a közösség életében. Ahogy a szerzetes nővér fogalmazott, a rendtagok a Szűzanya példáját követve végezték a mindennapi feladatokat, hogy a szervita atyák saját szolgálatukra összpontosíthassanak.
Visszatértek a jubileumra
A szervita nővérek hosszú idő után ismét Makóra látogattak. A jubileumi eseményekre négyen érkeztek, meghívásukban pedig Pálfai Zoltán plébánosnak is fontos szerepe volt. A nővérek korábban, februárban már jártak a városban, akkor lelki napot tartottak. A mostani látogatás során részt vettek az ünnepi szentmisén, szervita imaórát vezettek, valamint bekapcsolódtak a kétszázadik évfordulóhoz kapcsolódó konferenciába és kerekasztal-beszélgetésbe is. A programok lehetőséget adtak arra, hogy közelebbről megismerjék a makói szervita közösség múltját. A szerzetes nővér elmondta: Magyarországon ma már nincsenek szervita atyák, a világi rend tagjai azonban továbbra is őrzik a közösség lelkiségét.
„Nagy hála és otthonérzés”
A kápolnába belépve a nővérek számára különösen erős élményt jelentett, hogy olyan helyen jártak, amely közvetlenül kapcsolódik rendjük történetéhez. A szervita rend alapítóinak képei, a címer és a templom szakrális tere mind az egykori közösség jelenlétét idézik. Fazakas Gyöngyi Mária szerint mindez egyszerre jelentett számukra örömet, hálát és otthonosságot. Külön köszönetet mondott azoknak a makóiaknak is, akik generációkon keresztül megőrizték a szerviták emlékét, és ma is fontosnak tartják a kápolna fennmaradását és megújulását.
