A Csanád vezér tér és a Hollósy Kornélia utca sarkán álló szervita kápolnát 1826 augusztusában szentelték fel. Pálfai Zoltán, római katolikus plébánostól megtudtuk: a csanádi püspök alakította ki hajdanán, mint nyári rezidenciát. Az utolsó itt élő papról is szót ejtett, valamint arról, hogy mit terveznek a kerek évfordulóra.
A csanádi püspökhöz köthető
A 19. században Makó sokkal jelentősebb közigazgatási, bírósági, közlekedési csomópont és székhely volt. A csanádi püspök Temesvárról pedig nagyon gyakran és szívesen jött ide. Sok központi feladata volt, ezért úgy határozott, hogy kialakít a városban a mindenkori csanádi püspök számára egy nyári rezidenciát, amelyhez egy kápolnát is emeltek. Mindezt 1826-ban szentelték fel, a becslések szerint augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján – tudtuk meg Pálfai Zoltán, római katolikus plébánostól.
„Azt is tudják a történészek, hogy a mai Petőfi parknak nevezett rész a püspökkert volt, tehát így egyben kell manapság már ezt elképzelnünk, mint a püspöknek így a nyári otthonát. Onnantól kezdve ugye viharossá váltak az idők, akár a 1848-49-es forradalom és szabadságharcot tekintjük, illetve az azt követő időszakot is, de amíg lehetett, a mindenkori csanádi püspök fenntartotta és fontosnak is tartotta, hogy ide vissza-visszatérjen. És aztán ugye nagyot kell ugranunk az időben, hiszen miért is nevezzük ma szervita kápolnának? Hát azért, mert Glattfelder Gyula püspök, tehát a XX. század, Trianon utáni időszakának az első püspöke, aki már mint szeged-csanádi püspök élt és működött itt a környéken. Ő úgy gondolta, hogy a lelkipásztori élet szükségessé teszi, hogy minél több szerzetes működjön itt a városban, ezért hívta ide a szervita szerzeteseket. Egy férfi szerzetesrendről van szó, akik Magyarországon akkor még viszonylag sokan voltak, de manapság sajnos már ritkák. Olaszországban elég erősek és szerte a világban is még úgy viszonylag sokan vannak, de sajnos a férfi ág Magyarországon ma már nem működik. Rendszerváltás után még megpróbáltak visszatérni a korábbi helyeikre, Egerbe, Budapestre, de sajnos nem volt utánpótlásuk”
Hozzátette: annak idején a szerviták megkapták feladatul a püspöktől az ifjúság nevelését, a kórházi beteglátogatásba való besegítést, valamint a tanyavilág pasztorációját. Így kezdett el működni néhány szervita szerzetes a rendek feloszlatásáig.
Pálfai Zoltán, római katolikus plébános.
Próbálkoztak újjáéleszteni a szervita hagyományokat
Ezután az épületet visszakapta az egyházmegye, mint szolgálattevő templomot, ahol mindig egy egyházmegyés pap kapott helyet, aki gyóntatott és szentmiséket tartott. Az egyházmegyés papok közül az utolsó, aki itt lakott a lelkészlakásban, nem más volt, mint Marosi János atya, aki 2018-ban hunyt el. Azóta a feladatait a mindenkori belvárosi plébános látja el, aki jelen pillanatban maga Pálfai Zoltán.
„A papság létszáma sajnos meghatározza a hitélet minőségét is, úgyhogy János atya, amíg élt – nyugodjon békében –, még minden nap tartott itt szentmisét. Vasárnap délelőtt is és este is volt, illetve az ő nevéhez kötődött, hogy megpróbálták újraéleszteni a szervita hagyományokat. Illetve több ilyen társulat is működött, hívő társulati imacsoportok, és emiatt is nagyon hálásak vagyunk természetesen János atyának és mindazoknak, akik ebbe bekapcsolódtak, ennek a fontosságát fölismerték. Azóta ugye sokan sajnos már meghaltak, illetve mivel ugye egyedül maradtam, ezért a miséket is össze kellett vonni, úgyhogy most úgy osztottuk be János atya halála óta, hogy vasárnap esténként van itt szentmise, illetve hétfői és keddi napokon. A nyitva tartás úgy működik, mint a belvárosi templomunk esetében is, tehát reggel kinyitjuk a külső kaput, és be tud lépni mindenki, aki szeretne esetleg imádkozni, de csak a rácsig tudnak jönni biztonsági okokból”
Több mindennel is készülnek az évfordulóra
Az épület azóta műemlékké vált. Több kisebb munkálatot kellett rajta elvégezni az elmúlt években, például megújult a toronysisak, az orgona, a csillárok, de kapott belső festést a kápolna és a lelkészlakást is szépítették. Pálfai Zoltán elmondta: a 200 éves évforduló kapcsán augusztus 15-re egy hangversenyt szerveztek, valamint egy ünnepi szentmisét, másnapra pedig egy történelmi konferenciát.
