Az első írásos emlékek, amelyek megtalálhatók a makói hagymáról a város levéltárában, az 1700-as évekre vezethetők vissza. Sok dokumentum megsemmisült a két világháború közötti időszakban, azonban így is fellelhető pár kincs az intézményben, amelyek segíthetnek megérteni, hogy milyen folyamatok kellettek ahhoz, hogy ez a termék világhírűvé váljon. Abban, hogy a makói hagyma bejárja az országot és Európát, óriási szerepe volt a vasútnak és a zsidó kereskedőknek.
Több tényezőn múlt az, hogy a makói hagyma világhírűvé vált
A makói hagyma létét tetten érni az írásos forrásokban elég nehéz, még a városi levéltár dokumentumai között is, hiszen nem egy jelentős történelmi személyről, vagy eseményről van szó, hanem egy terményről. Azonban azt tudni lehet, hogy a hagymatermesztésre vonatkozó első feljegyzések az 1700-as években jelentek meg. Ekkor még csak a város kiskertjeiben termesztették, azonban az 1800-as években kiosztották a közlegelőket, így a korábbi jobbágyok is földhöz jutottak, ez pedig azt eredményezte, hogy a kertekből kikerültek a termények a szántóföldre. Azaz a közlegelők kiosztásával elkezdődött a hagyma ipari mértékű termesztése – emelte ki Urbancsok Zsolt. A makói levéltár osztályvezetője hozzátette: az is nagyban segítette a makói hagyma elterjedését, hogy ebben az időszakban ért el Makóra az ACSEV, vagy az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak, ami lehetővé tette azt, hogy ezt a terméket az ország, illetve Európa különböző pontjaira eljuttassák.
„A harmadik dolog, ami az 1880-as évek végéhez kapcsolódik, az a brüsszeli világkiállítás, amikor ez a különleges termék, amit a makói hagymakertészek nemesítettek ki, és egy rendkívül munkaigényes növényről van szó. Ezt megismerte Európa, és a brüsszeli világkiállításon 1883-ban aranyéremmel jutalmazták. Tehát minden föltétel adott volt arra az 1880-as évek végére, hogy ez a különleges mezőgazdasági termék világhírűvé váljon. De ehhez kellett egy tényező még, hogy a termelőket és a fogyasztókat, azokat valahogy össze lehessen kapcsolni. És itt volt szükség a zsidó kereskedőkre, az ő modern kereskedelmi infrastruktúrájukra, mert ők elvitték Európába, illetve az ország különböző részeire ezt a remek terméket”
Urbancsok Zsolt, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltár Makói Levéltárának osztályvezetője.
Makó legikonikusabb zsidó kereskedője
A makói zsidóságnak óriási szerepe volt abban, hogy világhírűvé vált a makói hagyma. Ez a közösség 1740-ben jelent meg a megyében, illetve a városban, és mivel földet nem művelhettek, és nem is birtokolhattak, ezért a kereskedelemmel foglalkoztak, amiben kiemelkedően jók voltak. Amikor 1848 után megnyílt a lehetőség arra, hogy az ország modernizálódjon, akkor ők erre készek álltak és megvoltak a lehetőségeik. Elsősorban az ortodox zsidóság foglalkozott ezzel, és voltak olyan családok, ahol generációról generációra öröklődött a hagymakereskedelem. Ilyen volt például a Paskesz, a Perlmutter, a Klein vagy a Weber család. De a legjelentősebb hagymakereskedő mégis a 19., illetve a 20. század fordulóján Mandl Zsigmond volt, aki fiaival együtt Makón kezdte a hagymakereskedelmet és kapcsolódott be a termesztésébe is. Később azonban Svájcba tette át a székhelyét, Bázelbe költözött, és onnan irányította az exportot. Tehát ő volt a város legjelentősebb, legikonikusabb zsidó kereskedője.
„Róla azt kell tudni, hogy ő rendkívül innovatív volt, és létesített egy hagymakutató, hát nem mondom, hogy intézetet, inkább ez egy tanya volt, tehát egy hagymakutató központot, ahol a hagyma nemesítésével gyakorlatilag kísérletezett és foglalkozott. Utána ő vezette be az első szabványokat a hagyma termesztésbe, értékesítésbe, amire ugye ma épül az egész iparág. Ezen kívül osztályozva vette át a hagymát. Tehát egy rendkívül innovatív, tőkeerős kereskedő volt”
– emelte ki Urbancsok Zsolt.
Makó = Magyarország fővárosa?
A levéltárban fellelhető írásos emlékek segítségével nyomon lehet követni azt, hogy a hagymavetés területe hogyan változott, növekedett a 18., illetve a 19. században. Követni tudjuk azt is, hogy mennyi terméket exportáltak az ország és Európa különböző részeire. A két világháború közötti időszakból származó iratok zömében megsemmisültek, így elég kevés dokumentum került be a levéltárba, azonban így is van pár gyöngyszem, amelyek közül Urbancsok Zsolt kiemelt párat.
„Nagyon érdekes, hadd mondjak el egy példát erre, hogy milyen óriási méretű volt ez a hagymakereskedelem, hogy valahogy el tudjuk képzelni. A makói posta az 1910-es, ’20-as években bonyolította le azt a táviratforgalmat, azt a sürgönyforgalmat, ami a rendelések fölvételével, illetve a rendelések megvalósításával volt kapcsolatos. És a makói főpostának a sürgönyforgalma az vetekedett Budapest főváros főpostájának a sürgönyforgalmával. Sőt, olyan forrást is ismerünk, aminek a címzése a következő volt. Valaki Franciaországban Makóra akart írni hagymakereskedelemmel kapcsolatban, és gondolta, hogy „Makó, Makó”, mindig evvel a névvel találkozik, hogy annyit írt rá címzésként, hogy Makó, Magyarország fővárosa.”
Szomorú vég
Ugyan a makói zsidóság monopolizálta a hagymakereskedelmet, és ez a termesztőkkel egy remekül működő szimbiózis volt, amiben mind a két fél jól járt, mégis az 1930-as években mindez megszűnt a zsidótörvények meghozatalakor. A zsidóságot folyamatosan kiszorították a hagymakereskedelem területéről, majd a magánkereskedelmüket is korlátozták, így a megélhetésük válságba került.
