Két izgalmas előadással várták az érdeklődőket a Makói Honismereti Kör legutóbbi összejövetelén. Az est első részében Forgó Géza történész-muzeológus a fényképezés történetéről, valamint a fotók kulturális jelentőségéről beszélt, majd Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna mutatta be Lomb Kató, a világhírű magyar tolmács és nyelvtanár életét.
A modern fotográfia gyökerei az 1820-as évek Franciaországáig nyúlnak vissza – idézte fel Forgó Géza előadásában. A történész-muzeológus kiemelte: a dagerrotípia megjelenése alapjaiban változtatta meg az emlékek megőrzésének lehetőségét, és rövid időn belül Európa-szerte, majd az Egyesült Államokban is elterjedtek a fényképész műtermek. A történész arról is beszélt, hogyan kezdődik a kutatómunka, amikor egy régi felvétel kerül a szakember kezébe.
„A múzeumokban, könyvtárakban, más kutatóintézetekben, gyűjteményekben több százezer fénykép van, és nagyon nehéz ezeket beazonosítani a kutatóknak vagy éppen egy muzeológusnak a feladata ezeket szortírozni. Tehát vannak olyan tömegfotók, amikről nem tudunk semmit, és vannak olyan fotók, amiket próbálunk beazonosítani, például épületfotó, esetleg tudjuk, hogy ki fotózta, ki készítette, és ezekkel adatoljuk a fényképeket. Ha ez sikerül, akkor kutatás számára is használható lesz. Persze ezt tudni kell, hogy ismerni kell a fotótörténetet, a helyi fotósok történetét, a város történetét és konkrétumait. Makó esetében épületeket be kell tudni azonosítani, olyan épületeket például, ami nem létezik manapság, de egy le van fotózva, és ez a kutatók számára nagyon sokat segített például az építészet történetéről, vagy éppen az öltözködésről. A makói, Homonnay fényképek azok nagyon jól bemutatják például a parasztság polgárosodását, ezt a paraszt-polgári létet, amit az öltözködésen végig lehet követni.”
Homonnay Nándor öröksége
Az előadás jelentős része a makói fotótörténethez is kapcsolódott. Kiemelt figyelmet kapott Homonnay Nándor munkássága, aki 1904-ben érkezett Makóra, és műtermében évtizedeken keresztül örökítette meg a város életének szereplőit és helyszíneit. A múzeum gyűjteményében több mint 16 ezer üvegnegatív maradt fenn tőle, amelyek digitalizálása az elmúlt évek egyik legfontosabb helytörténeti projektje volt. A felvételek között olyan személyiségek is szerepelnek, mint József Attila vagy Juhász Gyula, de számos olyan családot és épületet is megörökítettek, amelyek ma már a város történelmének részét képezik.
Mitől válik egy fotó kulturális örökséggé?
A történész szerint nem minden régi fénykép válik automatikusan azzá. Ehhez elengedhetetlen a pontos beazonosítás és dokumentálás. A kutatók számára különösen értékesek azok a felvételek, amik esetében ismert a készítés ideje, helyszíne és a szereplők. A régi fotók jelentősége éppen abban rejlik, hogy olyan világokat mutatnak meg, amelyek már eltűntek, ugyanakkor segítenek megérteni egy település vagy akár egy egész korszak történetét.
