A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján csendes főhajtásra várják ma 16 óráig az emlékezőket a makói Ortodox Zsinagógában. Báron Zsuzsa, a makói hitközség tagja televíziónknak elmondta: ez a világ zsidóságának a legnagyobb tragédiája, hiszen több mint 6 millió embert gyilkoltak meg a náci haláltáborokban a II. világháború idején. Makóról 1200 zsidót hurcoltak el, akik közül csak nagyon kevesen térhettek haza.
„Hozz egy követ, gyújts egy mécsest!” – Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapjáról városunkban sem feledkeztek meg. Báron Zsuzsa, a makói hitközség tagja stábunknak kiemelte: több mint 80 esztendő távlatából sem szabad ezt a szörnyűséget elfelejteni, a mai generációknak és az utánuk következőknek is tisztában kell lenniük azzal, mi is történt 1941 és 1945 között Európában, illetve a világban.
Báron Zsuzsa elhunyt családtagjainak nevét mutatja az emlékfalon. Fotó: Kormos Tamás
Holokauszt
Az Ortodox Zsinagógában várták ma azokat, akik meg akartak emlékezni elhunyt családtagjaikról, egykori barátaikról vagy munkatársaikról. Báron Zsuzsától megtudtuk: Makón szinte nincs olyan család vagy közösség, amely ne lenne valamilyen módon érintett ebben a tragédiában. Ezt az is alátámasztja, hogy folyamatosan gyűlnek a kövek a zsinagóga udvarában. De pontosan mit is jelképeznek ezek a kövek? Erről beszél Báron Zsuzsa.
Kövek
A zsidó hagyományok szerint az elhunyt hozzátartozók sírjához vagy emlékhelyéhez nem virágot, hanem követ visznek. Ennek oka az, hogy a növények gyorsan elhervadnak, a kavicsok pedig szinte örökké megmaradnak. Vagyis a kövek az állandóság jelképei, ahogy az elhunytakat sem felejtik el az élők.
Emlékfal
Amikor elsétálunk az emlékfal előtt, talán megérint bennünket a felismerés: ezek a nevek nem idegenek. Ők is ugyanazokat az utcákat járták, ugyanazt a napfényt látták, ugyanazokban a házakban éltek, mint mi. Az ő életük is része Makó történetének.
