Húsvéthétfőn sok fiú és férfi útra kel, hogy felkeresse hölgy ismerőseit – azt azonban kevesen tudják, hogy ez a hagyomány milyen régre nyúl vissza és honnan ered. Utánanéztünk.
Miután mindenki kiheverte a húsvétvasárnapi lakomát, még nem ér véget az ünnep: a Húsvét utáni hétfőn jön a locsolkodás. A szokás gyökerei egészen a középkorig, sőt részben a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. Közép-Európa több területéről, például a mai Csehország vidékéről, már a 14. századból is vannak írásos említések hasonló tavaszi népszokásokról. Magyarországon a locsolkodást a 18. századtól említik írásos források, de valószínű, hogy már korábban is élő hagyomány volt.
A vízzel való locsolás több dolgot jelent: utal a keresztségre, a tisztaságra és a termékenységre. A férfiak és fiúk minden társadalmi rétegből már évszázadokkal ezelőtt járták a településeket húsvéthétfőn, hogy meglocsolják az ismerős hölgyeket. A lányok pedig ajándékkal, jellemzően piros tojással ajándékozták a locsolkodókat – nem véletlenül. Egy népi legenda szerint a keresztre feszített Krisztus vére rácseppent az egyik alatta imádkozó asszony tojásos kosarára, ezért azok pirossá váltak.
Munkácsy Mihály is megfestette ezt a szép hagyományt.
Kölnivel, vödörrel
Manapság már kölnivel, parfümmel locsolnak, ez azonban nem mindig volt így: bizonyos helyeken vödrökkel locsolták le a lányokat, de volt ahol itatóvályúkba dobták a legszebb ruhájukba öltözött hölgyeket.
A legényeket is locsolták
Néhol húsvét keddjén, néhol pedig Húsvéthétfő délutánján fordul a kocka: a lányok kezdik locsolni a fiúkat. Kalocsa környékén olyan hagyomány is volt, miszerint a lányok kicsalogatták a fiúkat házaikból, majd fűzfaostorokkal náspángolták el őket.
Zöld erdőben
A férfiak, fiúk az évek során elkezdtek verses formában engedélyt kérni a locsolásra, mára így számtalan humoros, váratlan, pajzán locsolóvers kialakult. Mi is összegyűjtöttük kedvenceinket.
