Egy kiállításnak és egy felajánlásnak köszönhetően egy 1869-es móringos láda került a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A gyönyörű néprajzi tárgy a makói József Attila Múzeum közreműködésével jutott el Sepsiszentgyörgybe.
A Makói Művésztelepen készült alkotásokból április 2-án nyílt kiállítás a Székely Nemzeti Múzeumban. Ennek kapcsán vette fel a kapcsolatot Tóth Krisztina és testvére Vargha Mihállyal, a sepsiszentgyörgyi kulturális intézmény igazgatójával. A testvérpár ugyanis a tulajdonukban lévő, 1869-es készítésű móringos ládát felajánlották az erdélyi múzeum számára. De mi is az a móringos láda?
A móringos láda
A móringos láda a családi értékek őrzője volt. A tartalma: ágyneműk, takarók, hímzett terítők és a lány anyja, nagyanyja, vagy ő maga által készített dolgok. A díszítésére a tulipánok, vagyis a legősibb virágmotívumok szolgáltak és a magyar népművészet legfontosabb darabjai közé tartozik.
A láda története
Tóth Krisztina következőket írta: „Nagypapám sógora, Bori György postatisztviselő volt. Erdélyből származott, a régi bútorokat lerajzolta, majd elkészítette azoknak a másolatát, felesége pedig csodálatosan ki is festette. 1956-ban házukat bombatalálat érte, ezek után Lágymányosra költöztek. A szép erdélyi bútorokkal rendezték be a konyhát és a kisszobát. Idős korában Bori György feleségét, Lonci nénit én ápoltam. Halála után odaköltöztem. Rendeztem a hagyatékot, a pincébe is lementem. A sötét sarokban valami volt – egy láda, kivittem a napfényre és elámultam. Nemrég olvastam a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum legújabb elismeréséről és tudtam, hogy jól döntöttem: a láda kalandos út után visszakerül ősei földjére.”
Makóról Sepsiszentgyörgyre
A felajánlott láda április elején érkezett meg a József Attila Múzeumba. Néhány napig a makóiak is megcsodálhatták ezt a nem mindennapi néprajzi emléket, majd április 17-én elindultak vele Székelyföldre. Így most már méltó helyen, a Székely Nemzeti Múzeumban tekinthető meg ez a móringos láda.
