Éppen ma, csütörtökön indul a kisfarsang. Ezzel kezdetét veszi a farsang farka, amely egészen hamvazószerdáig tart – tudtuk meg Szikszai Zsuzsannától, a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum igazgatójától, néprajzkutatótól. Mohácson ilyenkor kezdődik a busójárás, azaz hivatalosan ott is elűzik a telet és készen állnak fogadni a tavaszt. A februári időszak mindig is a bálok ideje volt – tette hozzá az igazgató, aki lapunknak bővebben is kifejtette az egykori báli hagyományokat.
Kezdjük az elején…
Ebben az időszakban, farsang farkában koncentrálódtak a bálok, felvonulások, mulatozások, kifejezetten farsangnak pedig azt az időszakot nevezzük, ami vízkereszttől hamvazószerdáig tart – tudtuk meg Szikszai Zsuzsannától. Erre az időszakra a legjellemzőbb események a bálok, amik a XVIII. században kezdtek kialakulni – tette hozzá a könyvtár- és múzeumigazgató. Ezek eleinte még nagyon szigorú szabályokhoz kötött, zártkörű rendezvények voltak, viszont az emberek szerveztek maguknak saját, nyílt bálokat is, ahová belépődíj ellenében lehetett bemenni. A későbbiekben alakultak ki az igazi maskarabálak, amik a velencei karneválhoz voltak hasonlóak. Ezek Franciaországból és Olaszországból, Bécsen keresztül gyűrűztek be hazánkba, amelyeket elsőként az arisztokrata osztály vett át.
„Tudjuk, hogy például Batthyány Lajosnak a felesége, illetve Andrássy Györgynek
a felesége, a Zichy lányok, az egyik Karolina, a másik Antónia, ők is szerveztek
ilyen bálakat, ami azért nagyon költséges volt és nagyon mutatós, és itt már vagy jelmezbe, vagy álarcba kellett jönni. Nagyon érdekes, hogy már azt tudjuk, hogy Budán a XVIII. században jól megélnek a jelmez és álarckölcsönző üzletek. Tehát biztos, hogy nagyon-nagyon sok bál volt, nem két család, hanem több száz család vagy több tíz család rendezett ilyen bálakat. És hát természetesen utána, ha megyünk a ranglétrán lefele, a polgárság is átvette ezeket a bálokat, saját maguknak szerveztek, és hát szakmánként. Tudjuk, hogy a jogász bál az egyik legrégebbi hagyományra visszatekintő bál mondjuk Magyarországon is, de mondjuk Makón is, vagy az orvosbál, de hát céhek is tartottak bálat, illetve más iparosok, vagy ipartestületek szerveztek, illetve katolikus egyletek, vagy bármilyen egyházhoz köthető egyletek, illetve civil szervezetek is”
– fejtette ki Szikszai Zsuzsanna.
Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum igazgatója. Fotó: Vizi Viktória
A bál fontos találkozási és párválasztási helyszín volt
A könyvtár- és múzeumigazgató kiemelte: ugyan a bálok fénykora a XIX. század közepétől nagyjából az I. világháborúig tartott, szerinte sosem mondtak le róluk valójában. Egy ideig bizonyos gazdasági és politikai helyzetek nem tették lehetővé a szervezésüket, de mégis vissza-visszatértek, hiszen nagyon fontosak voltak abból a szempontból, hogy ezeken a rendezvényeken tudtak egymással találkozni a fiatalok. Tulajdonképpen a párválasztás helyszínét biztosították a bálok.
„Ebben az időszakban választották ki egymást a fiatalok. A lány ilyenkor adta a fiúnak a kalapra való kitűzőt, vagy éppen a jegykendőt a fiú ekkor kitűzte. Volt olyan eset, hogy egy fiú több lánytól kapott bokrétát, és akkor minden bokrétát ki kellett tűzzön, de a végén azt kellett viselje, akit választott. Ekkor történtek az eljegyzések, ekkor történtek a kézfogók. Tulajdonképpen a bálokon való megjelenés, amikor már ezeket a jegyajándékokat kitűzték, az már a szentesítése volt a fiatal pár szerelmének vagy összetartozásának, és attól a perctől kezdve már a közösség így fogadta el őket”
Maradtak tárgyak a bálok aranykorából
A bálok aranykorából makói dokumentumok és tárgyak is maradtak fent, amelyeket be is mutatott az igazgató. Egyrészt egy ’40-es években viselt női öltözet látható a múzeum felső szintjén, amely egy olyan magyaros viselet volt, amit a hölgyek bálakon viseltek. Másrészt pedig a gyűjteményben található egy legyező is, hiszen a mulatságokon sokat táncolt mindenki, ettől pedig könnyen ki tudtak melegedni a nők és a lányok.
„Ez Könyves-Kolonics József hagyatékából maradt, valószínű Becker Aranka, a felesége legyezője, vagy pedig Kolonics Kláráé. Ugye Klára is nagyon híres és ismert volt itt Makón”
– fejtette ki Szikszai Zsuzsanna.
Báli ruha a ’40-es évekből.
Ezek mellett egy korabeli meghívó is található a gyűjteményben, amely egy bálra invitálja úgynevezett Gombkötő József urat. Az igazgató elmondta: Makón általában a Kaszinóban vagy a Korona Szállóban tartottak mulatságokat, de előfordult, hogy a Katolikus Egyletben, a gimnáziumban vagy a Hagymás Házban. Végezetül egy ’46-os keltezésű újságot is megmutatott lapunknak Szikszai Zsuzsanna, amiben a nyomdászbálról írtak.
Báli meghívó- és újság, valamint a legyező.
Sosem mennek ki a divatból a bálok
Az igazgató végezetül elmondta: a báli szezonok divatja szerinte sosem fog kikopni, mert erre van igény és lehetőség is. Példának okáért felhozta azt, hogy Makón az utóbbi időben nagyon sok bál van. Például a görögkatolikusok tartottak nemrégiben egyet, de hamarosan sor kerül a turisztikai bálra.
