A Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett Csongrád-Csanád Vármegyei Gálán és Díjátadó Ünnepségen városunk három kivételes személyisége is rangos elismerést vehetett át. Az ünnepségen Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter oklevéllel mondott köszönetet azoknak, akik munkájukkal hosszú idő óta formálják és gazdagítják a vármegye kulturális életét. Az elismertek között volt Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum igazgatója is.
A vármegyei gála és díjátadó új kezdeményezésként indult el idén, amelynek célja, hogy reflektorfénybe állítsa a kulturális ágazatban dolgozók mindennapi, sokszor háttérben végzett munkáját. A rendezvényen összesen 33, a kultúra különböző területein tevékenykedő szakember részesült miniszteri elismerésben Csongrád-Csanád vármegyéből.
Váratlan értesítés, nagy meglepetés
Szikszai Zsuzsanna lapunknak elmondta: az elismerés híre teljesen váratlanul érte. Egy telefonhívást követően kapta meg a meghívót az ünnepségre, ám ekkor még nem tudta, hogy pontosan miről is van szó. Mint fogalmazott, a Kultúra Napjára való felkészülés annyi feladatot adott a közgyűjteményeknek, hogy az elismerés gondolata fel sem merült. A díjátadón derült ki számára is, hogy országosan számos múzeumvezető és kulturális szakember kapott oklevelet, köztük olyan neves alkotókkal együtt, mint Juronics Tamás koreográfus, Gyüdi Sándor karmester vagy Sonkodi Rita festőművész.
A szenvedély a legfontosabb mozgatórugó
Az igazgató hangsúlyozta: a kulturális területen dolgozók nem az elismerésekért végzik munkájukat. Hozzátette: a közgyűjteményekben dolgozók számára a hivatás gyakorlása belső indíttatás, amelyet szenvedély és elkötelezettség vezérel.
„Nem azért dolgozunk, hogy díjat kapjunk. Tesszük a dolgunkat nap mint nap, mert ezt választottuk. Egy ilyen elismerés ugyan jólesik, de nem változtatja meg a mindennapi munkát és a küldetést – fogalmazott.”
Küldetés, ami nem változik
Szikszai Zsuzsanna szerint a közgyűjtemények feladata továbbra is ugyanaz: a gyűjtemények gyarapítása, gondozása, feldolgozása, a múlt értékeinek megőrzése és átadása, valamint a kultúra közérthető és élő módon való bemutatása a közönség számára. Kiemelte: az ünnepi pillanatok után másnap már a hétköznapi feladatok várták: új anyagok feldolgozása, leltározás, szakmai munka.
„Egy ilyen díj megerősít bennünket abban, hogy van értelme annak, amit csinálunk, de az alap nem változik. Ugyanúgy dolgozunk tovább, ahogy eddig – hangsúlyozta.”
