December 27-e nem csupán a karácsonyi ünnepkör folytatása, hanem Szent János apostol és evangélista emléknapja is. A magyar néphagyomány ehhez a naphoz számos szokást kötött, amelyek egyszerre szóltak a hitről, a közösségről és az új esztendőbe vetett reményről. Bár sok helyen már csak emlékként élnek, üzenetük ma is aktuális.
Borszentelés: egészség és védelem az újévre
Szent János napjának legismertebb hagyománya a borszentelés. A hívők ezen a napon bort vittek a templomba, amelyet a pap megáldott. A megszentelt bort a családok az év során gyógyító céllal fogyasztották, betegség idején vagy jeles alkalmakkor, hitük szerint testi-lelki védelmet nyújtott. A néphit úgy tartotta, hogy a Szent János-napi bor megóv a bajtól, erőt ad, és távol tartja a betegségeket.
János-áldás: jókívánságok pohárköszöntővel
A borszenteléshez szorosan kapcsolódott a János-áldás szokása is. A családtagok és a vendégek együtt ittak az áldott borból, miközben jókívánságokat mondtak egymásnak az újesztendőre. A pohárköszöntőkben gyakran szerepelt az egészség, a bőség és a békesség. Ez a hagyomány a közösségi összetartozást erősítette, és fontos része volt az ünnepi együttléteknek.
Vendégjárás és jóslás Szent János napján
December 27-én sok vidéken szokás volt a vendégjárás is. Úgy tartották, hogy az ezen a napon tett látogatások meghatározhatják a következő év kapcsolatait és szerencséjét. Egyes helyeken időjárás- és termésjóslások is kapcsolódtak Szent János napjához, amelyekből a gazdák az előttük álló évre következtettek.
