Ötvenedik születésnapja alkalmából írt és jelentetett meg egy könyvet Pálfai Zoltán. A makói római katolikus plébános TÚLhajlások – 111 haiku című kötetét mutatta be kedden délután a József Attila Városi Könyvtárban az érdeklődőknek.
Paptól szokatlan forma, avagy ajándék a makóiaknak
Több apropója is van annak, hogy verseskötetet írt Pálfai Zoltán. Egyrészt nemrég töltötte be 50. életévét. Másrészt pedig így szeretné meghálálni az emberek jóságát és figyelmességét. Ezzel a könyvvel ajándékozza meg az egyházközösség tagjait és a makóiakat. Egy isteni szikra gyúlt benne, egy ihlet, amely miatt „paptól szokatlan formában próbálta megfogalmazni gondolatait” – fogalmazott. Kiemelte:
„Valójában én el szeretném hárítani azt a gondolatot, hogy én versíró vagyok, vagy költő, vagy bármi ilyesmi, mert nem, én lelkipásztor vagyok. Egész egyszerűen csak azért kezdtem ebbe, mert úgy gondoltam egy ponton, mégpedig tavaly nyáron, hogy így miért ne próbálkozhatnék? (…) Alapvetően beszélő ember vagyok, mint prédikátor, mint pap, és mindig törekszem arra, hogy ne nyújtsam, ha nem muszáj. És egy haiku nagyon-nagyon jó keretet ad ugye 17 szótagjával”
A 111-es szám ereje
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy miért éppen 111 haiku került a verseskötetbe. Pálfai Zoltán kiemelte: az egyes és a hármas a kereszténységben fontos szám, ugyanis a Szentháromságra utal. Vagyis Isten három személyben, mégis egy egységet alkotva létezik. Másrészt három részre osztotta a könyvet. Hozzáfűzte: megfordult benne, hogy 150 darab költemény legyen benne, mint a zsoltárok száma, de ezt később elvetette.
Sokan voltak kíváncsiak a verseskötetre. Fotó: Vizi Viktória
Témákban gazdag kötet a TÚLhajlások
A római katolikus plébános beszélgetőpartnere a bemutatón Prof. Dr. Pavlovits Tamás volt. Az SZTE BTK Filozófia Tanszékének vezetője lapunknak a TÚLhajlások kapcsán elmondta: nagyon gazdag témákkal dolgozik a kötet, hiszen megjelenik benne például az utazás vagy a komolyzene motívuma is. Hozzátette:
„Egyébként nagyon érdekes a kötetben még az, hogy maga a szerző írt hozzá egy utószót, ahol kilép ebből a költői formából, és egy nagyon komoly, mély elmélkedős formában, elmélkedő stílusban beszél arról, ami ott egyébként a költészetében megjelenik”
