Az eredetileg palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Myra város püspökének népies alakja. Ő a gyermekek és diákok védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó Mikulás előképének és mintájának tartják.
Már a évszázadok óta megemlékeznek Szent Miklósról
A Szent Miklós napi magyar népi hagyományok német szokásokon alapul. Hiszen a katolikus szent kultuszát a 10. században vitték el Németországba a kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről. Ebből alakult ki aztán az a szokás és került Magyarországra is, miszerint az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik.
A később kialakult szokások
Szent Miklós legendái és a szent december 6-ai egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19. században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz december 6-án. A díszes piros ruhás, nagy fehér szakállú püspököt fekete krampuszok kísérik, és a rossz gyerekeket ijesztgetik, virgáccsal fenyegetik vagy finoman meg is vesszőzik.
Honnan ered a cipőbe/zokniba/harisnyába tett meglepetés hagyománya?
Szent Miklós története és hagyománya a Legenda aurea-ban fennmaradt legendakincsből épült fel. Eszerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós, a myrai püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. A harmadik esetben az ablak zárva volt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat. A harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá. A keszkenőbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába. Innen származik a zokniba tett meglepetés hagyománya.
Mikulás vagy Télapó?
Magyar nyelvterületen Mikulás alakjára használatos az újabb keletű, a szélesebb körben csak az 1950-es évek óta elterjedt Télapó elnevezés is. Az ajándékosztó alakjának elnevezésére régóta használt „Mikulás” elnevezés 1856-tól eredeztethető és egy olyan „lény”, illetve népi mesealak elnevezése, aki december 6-án, Szent Miklós napján megajándékozza a gyermekeket.
Na de honnan ered a Mikulás elnevezés?
A Mikulás szó cseh vagy szlovák eredetű, feltehetőleg a Felvidékről szivárgott be magyar nyelvterületre. Maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál. A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány azonban a globalizáció hatására megváltozott: Mikulás, illetve országonként más-más alak a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák.
