József Attila 3 évig, 1923 májusáig élt életvitelszerűen Makón. Ide kötötték a barátai, segítői, szerelmei. És nem mehetünk el amellett sem, hogy itt vált költővé, hiszen Juhász Gyula pártfogolásával a Maros-parti városban jelent meg A szépség koldusa című kötete. Ebben pedig több olyan verse szerepel, amelyeket az itt töltött esztendők ihlettek. De hogyan is jelenik meg most Makón az ő emlékezete? Szikszai Zsuzsannával, a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum igazgatójával beszélgettünk.
Visszavágyódott Makóra
A makói ismeretségek igazán meghatározók voltak József Attila életében. Több verset is írt Espersit Jánoshoz és Juhász Gyulához, de több szerelmes költeménye is ide köthető – tudtuk meg Szikszai Zsuzsannától. A könyvtár- és múzeumigazgató kifejtette: miután a költő már nem a Maros-parti városban élt, akkor is sok levelet váltott az itteniekkel. Ezek alapján is kirajzolódik az ő emlékezete.
„Hatvanból írja Espersitnek, hogy nagyon vágyik haza a Maros-menti Konstantinápolyba. Ez az egy mondat szerintem mindent elmond. Oda nem vágyunk, ahol nem éreztük jól magunkat, vagy nem úgy érezzük, hogy hazamegyünk. Ő Makót tartotta a második otthonának”
Hozzátette: Espersit mellett többek köztt Sajtos Gyulával, Galamb Ödönnel és régi osztálytársával, Balogh Jóskával is tartotta a kapcsolatot. Ráadásul az igazgató szerint, ahogyan Attila a verseiben írt Makóról, a makói házakról és emberekről, az azt fejezte ki, hogy mennyire kötődött ide és mennyire hálás volt a helyi embereknek.
Az Espersit-ház Makón.
Az ’50-es években minden róla szólt
Az emlékezetének összegyűjtése az ’50-es években kezdődött, Dr. Péter László, akkori múzeumigazgatónak köszönhetően. A néprajzkutató, irodalomtörténész gyűjtésbe fogott. Utánajárt a makói éveknek, interjúkat készített, felkereste levélben azokat, akik kötődtek a költőhöz, valamint utánajárt Espersit hagyatékának. Végül a makóiaktól igen sok dolgot megtudott.
„És hát az ’50-es években minden József Attiláról szól, a művelődési ház, a múzeum, a könyvtár, a gimnázium, az utca, minden József Attila nevét veszi fel, ugye az a rendszer is elismerte őt, mint proletár költő. Tehát már ez a háború utáni új társadalmi berendezkedés vagy ideológia is magának tudja. TSZ-eket neveznek el róla, brigádok veszik fel a nevét. Tehát elindul egy kultuszépítés”
– fejtette ki Szikszai Zsuzsanna.
Szoborállítás a Maros-parti városban
Végül a ’60-as években Makó főterén felállították a költő egész alakos szobrát, amit aztán áttettek a most már az ő nevét viselő gimnázium elé. Több emléktáblát is állítottak neki városszerte, például a gimnázium és az Espersit-ház oldalán. Végezetül ez a mozgalom Tóth Ferenc közbenjárásával csúcsosodott ki a 100 éves centenáriumkor.
„Feri bácsi megírja a makói éveknek ezt a nagy bordó kötetét, ami tulajdonképpen összegzi Attilának az ittlétéhez kapcsolódó dokumentációt, interjúkat. Ez a makói évekről egy nagyon részletes és nagyon kimerítő anyag”
– mondta el a múzeum- és könyvtárigazgató.
Makó a boldog, fiatalkori énjének emlékét őrzi
Ennek folytatásaképp tavaly egy gyermekkori Attilát ábrázoló mellszobrot állítottak a költő nevét viselő makói könyvtár előterébe, amely Varga Zoltán Zsolt szobrászművész alkotása. Szikszai Zsuzsanna hozzátette: ő mindenképp szeretne egy egész alakos gyerek- vagy tinédzserkori szobrot is.
„Azt a bohókás, kócos fiút kell itt felállítanunk vagy bemutatnunk, akit az egykori makóiak ismertek”
Szikszai Zsuzsanna elmondta: minden jel arra mutat, hogy Makón boldog volt, így erre a fiatal fiúra kell emlékeznünk, nem pedig a megtört, 32 éves férfira.
„A mi dolgunk itt makóiaknak, hogy azt a makói három évet őrizzük, azokat a verseket, alkotásokat, barátokat, kapcsolatokat, szerelmeket kell ápoljuk, és azokra kell büszkének lennünk, ami velünk kapcsolta őt össze”
József Attila gyerekkori mellszobra a József Attila Városi Könyvtár előterében.
