Elit szegedi városrészbe bújt a Maros

157

Újszegedet átszelve, 6 kilométer hosszan terül el a Holt-Maros, amit 1860-ban vágtak le az élő folyóról. Vize azóta is él: védett madarak és teknősök tanyáznak benne, napjainkra pedig kedvelt kirándulóhellyé vált a szegediek körében.

A Maros folyó mintegy 750 kilométer hosszan szeli át a Kárpát-medence keleti részét. A mai romániai Marosfő mellől indulva Magyarországon Szegednél torkollik a Tiszába. Ma már csak néhány helyen áll utunkba a folyó, két évszázada azonban komoly problémákat okozott jelenléte. Az 1782 körül készített első katonai felmérésen még roppant kanyargós folyóként láthatjuk a Marost. Az általa és a Tisza folyó által félkörben behatárolt területet pedig mocsárként jelölik és Maros-tó néven említik a térképen.

Meg kellett regulázni

Hamar felismerték, hogy a Maros esetében is fontos a meder szabályozása. A heves vízjárású folyó gyakran öntött el óriási területeket, sok vele szomszédos föld egész évben mocsaras volt. Az 1840-es évektől kezdték átvágni a folyó kanyarjait, összesen 33 helyen. Ezzel a folyó mintegy 70 kilométert veszített hosszából. Az 1860-as években készült második katonai felmérésen már az is látható, ahogyan a Holt-Maros létrejött. 1860-ban ugyanis egy több mint két kilométeres átvágással megkerülték a mai Újszegedet átívelő szakaszt.

A megcsonkított Holt-Maros

A több mint 12 kilométer hosszúságú újszegedi kanyart az 1900-as évektől fokozatosan betemették, befedték, hossza mára már a felére csökkent. Az ezredforduló környékén kitakarították a medrét, jelenleg pedig halak, különféle madarak és még teknősök is laknak a vízben.

Kiváló túrahely

A Holt-Maros mindkét partja járható, fák, nádasok tarkítják környezetét, több helyen kisebb hidak ívelnek át a vízen. A Holt-Maros sétány a Újszegeden Derkovits fasorról könnyen megközelíthető.