Mintha egy kifestőbe csöppent volna az ember: sárgásbarnára színezte a fákat az ősz. A tél hírnöke ugyanakkor tréfás kedvében jár, napközben olyan meleg van, mintha a tavasz közeledne.
„Az ősz ma áprilist játszott,/ Köldökömbe eső esett./ A zöldet unt fák földre ejtik/ Rőtes sárgás színüket” – énekelte az ezredforduló egyik legizgalmasabb zenei világgal rendelkező csapata, az Amorf Ördögök.
Sétára csábít a természet. Fotó: Miklós András
Eklektikus zenéjükben a sanzon keveredett a diszkóval, a pop a balkáni népzenével. Mintha már előre sejtették volna azt, hogy még néhány év, évtized, és a természet is megbolondul egy kicsit.
Magabiztos kézzel szórja a színes leveleket Makó utcáira az ősz. Fotó: Miklós András
Négy évszakról tanultunk egykor, miközben egyre inkább már csak kettővel találkozunk. Egy forró és száraz, egyre hosszabb nyárral, valamint egy hűvösebb, hidegebb csapadékos téllel. Miközben a tavasz és az ősz egyre rövidül, már csak alkalmi vendégek a Kárpát-medencében.
Háttal a nyárnak, arccal a télnek. Fotó: Miklós András
Az időjárás pedig egy megkergült óraként viselkedik: előbb sárgásbarnára festette a parkokat, majd többórás napsütéssel hiteti el velünk, hogy nem a tél, hanem a tavasz közeledik. Szó sincs elmúlásról, hosszúra nyúló téli álomról, a mosolygós megújulás következik.
Séta közben a szem is jól lakik. Fotó: Miklós András
