A II. világháború hősei és áldozatai emléke előtt hajtottak fejet

119

Makó Város Önkormányzata és a Hadigondozottak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének makói csoportja közösen szervezett megemlékezést a II. világháborúban elesett hősök és áldozatok tiszteletére. A rendezvény szeptember 24-én zajlott a Csanád vezér téri emlékműnél, ahol történészi gondolatok, ima és koszorúzás is helyet kapott. Az eseményen az önkormányzat képviselői, köztük Farkas Éva Erzsébet polgármester is tiszteletüket fejezték ki az áldozatok előtt.

A megemlékezés a Makói Magán Zeneiskola fúvószenekarának előadásával indult, melyet Csikota Péter karnagy vezényelt. Az eseményen gondolatait Dr. Marjanucz László történész, nyugalmazott egyetemi tanszékvezető osztotta meg a II. világháború történéseiről.

A makói áldozatok emlékezete

Dr. Marjanucz László beszéde elején a keleti frontra vezényelt második magyar hadseregről emlékezett meg, amelyben sok makói katona is szolgált. Felidézte az 1943. január 12-i doni áttörést, amely több tízezer magyar katona életét követelte, köztük számos makóiét.

A történész kiemelte: az első világháborúban 800 makói katona esett el, a második világháborúban pedig 503 áldozatot tartunk számon. Az 1993 őszén felavatott makói emlékműbe ezt a számot vésték bele, bár a veszteségkutatás folyamatosan tár fel újabb neveket. A katonák mellett a város civil lakossága is szenvedett: Makót 15 bombatalálat érte, amelyek 30 lakos halálát okozták, míg a tüzérségi belövések további 38 ember életét oltották ki.

II. világháború: emberi sorsok és katonai helytállás

Dr. Marjanucz László beszédében hangsúlyozta, hogy a makói katonák a háború valamennyi frontján harcoltak, de legtöbben a Don-kanyarnál és az orosz hadifogságban pusztultak el. A megemlékezés során néhány név és életkor is elhangzott: huszonéves és családos férfiak, akiknek sorsa a fronton pecsételődött meg.

A várost 1944 őszén közvetlenül is elérte a háború. A Makóért vívott harcokban 218 magyar katona vesztette életét, akiket a háború után exhumáltak és illő módon temettek el. A polgári lakosság körében pedig több család is tragédiát szenvedett, amikor bombázások vagy eltévedt lövedékek oltották ki életüket.

Koszorúzás és tisztelgés

Az elesettekért imát mondott Bíró István görögkatolikus parókus. A megemlékezés zárásaként koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékműnél, ezzel kifejezve a város közösségének tiszteletét a hősök és a háború civil áldozatai iránt.