Makó díszpolgára, a rubin diplomás pedagógus az ostorkészítés mestere. Nyugdíjasként tanulta ki az ostorkészítés fortélyait. 93 évesen is aktív, apró műhelyében karikás ostorokat készít, illetve mára megkopott darabokat újít fel.
„Én is voltam gyerek! Pesten születtem, Csillaghegyen, a III. kerületben. Mivel édesanyám makói volt és itt élt a rokonság – minden nyáron a Sűrű tanyán egy parasztcsaládnál nyaraltam. Nagyon kedves emberek voltak. Mint pesti gyereket, nagyon szerettek, én meg nagyon szerettem az egész miliőt. Az Imre bácsi, a tanyagazda látta, hogy nagyon odavagyok a karikás ostorért, úgy, hogy csinált nekem egy kicsit, egy gyerekostort” – mesélte a Mindig Makónak Keczer Tamás, hogy miként kezdődött a szerelem. Mert bizony, ez egy élethosszig tartó szerelem!
Néhány díszes ostor Keczer Tamás gyűjteményéből. Fotó: Németh Csaba
Költözés során tűnt el a gyermekkori emlék
Felcseperedve másfelé vitt az útja, pedagógus lett, egy időben a makói József Attila Gimnáziumban is tanított, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, később pedig a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, az Országos Sporthivatal államtitkár-helyettese is volt. Mivel édesanyja révén ezer szállal kötődött Makóhoz, nyugdíjasként családjával végleg a Maros-parti városban telepedett le. Nemcsak otthont, egy új hobbit is talált magának. Az egész úgy kezdődött, hogy egy költözés közben eltűnt a gyermekkorából megmaradt karikás ostor. Nosza, ha most már van ideje, úgy gondolta, készít gyorsan egyet. Kiderült, nem olyan könnyen megy az.
Készül a sallang vagy más néven a pillangó. Előtérben az ár, azaz a lyukasztó. Fotó: Németh Csaba
Szűkszavú pásztorok
„Ki kellett alakítani egy eidetikus szemléletet. Ez azt jelenti, hogy ha ránézek egy ostorra, akkor azt az agyam lefényképezi, és tökéletesen vissza tudok emlékezni rá. Ez gyakorlat kérdése, részben az emberrel születik, részben meg lehet tanulni. Különösen akkor fontos, amikor sokmintás sallangok vannak, és az illető nem akarja elárulni, hogyan készítette. Nem kell elárulni, én ránézek, és mögvan, mikor pedig hazajövök, lerajzolom” – magyarázta lelkesen.
Amikor a karikás ostorokról beszélgettünk, mintha éveket, évtizedeket fiatalodna.
A karikás ostornak ugyanis két fajtája van: a paraszti, ami egyszerűbb, alig díszített, valamint a pásztorostor, ami bár használati tárgy volt, de különös gonddal, gazdagon díszítve készítették el. A régi mesterek pedig nem szívesen osztották meg a fortélyokat a kívülállókkal.
Mitől karikás a karikás ostor?
Vendéglátónk szerint erre két magyarázat is van. Egyrészt mert van benne karika, már amelyikben van! De a hortobágyiban például nincsen! Viszont azt is karikás ostornak hívják, mert a pásztoremberek karikába hajtva, vállukon átvetve, „készenléti állapotban” hordták. És elég volt egy mozdulat, már is használni lehetett.
Miből áll a karikás ostor?
- fából készült körülbelül 40 centiméteres nyél, amit faragással vagy fém- vagy csontberakással díszítenek;
- fonott ostorderék;
- pillangó vagy sallang, aminek a kialakítása és díszítése tájegységenként különbözik;
- csapószíj;
- és csapó, amit egykor lófarokból vagy tehénfarokból, esetleg háncsból csináltak, manapság már műanyagból.
Ahány ház, pontosabban tájegység, annyi szokás. Egy különlegesen kidolgozott ostornyelet mutat házigazdánk. Fotó: Németh Csaba
Ha szakértő kezébe kerül az ostor, jellegzetes csattanó hangot ad, mivel a vége a hangsebesség fölé gyorsul, és így hangrobbanás keletkezik.
Ma már Hungarikum
Keczer Tamás műhelyében havonta egy-egy darab karikás ostor készül, de rendszeresen visznek hozzá régi, a használat során megkopott darabokat is, hogy újítsa fel őket. A nyugdíjas pedagógus mára a karikás ostorok nagy szakértője lett, kisebb gyűjteményt is őriz a különféle tájegységekre jellemző terelőeszközökből. Az ostorokat egykor a csikósok, gulyások, kanászok használták az állatok terelésére, de a tanyán élő és gazdálkodó embereknél is nap használati tárgynak számított. Manapság pedig egyre többen dísztárgyként gyűjtik.
