Ez több mint hobbi, életmód – mondják sokan a rádióamatőrök közül. Csaknem százhúsz-százötven rádióamatőr érkezett Makóra, a helyi klub meghívására. A Nemzetközi Rádiós Találkozón festői környezetben ismeretterjesztő előadások, alkatrészbörze és személyes találkozók várták a vendégeket.
„Nem vagyunk sokan az országban, körülbelül négyezer engedélyes rádióamatőr van, és ezeken a találkozókon többnyire beszélgetni szoktunk, nemcsak arról szól, hogy itt csereberéljük a cuccainkat, hanem beszélgetünk technikai dolgokról. Megbeszéljük, hogy ki, milyen antennát próbált ki, milyen rádiót, milyen összeköttetése volt, és ezek segítik az emberben azt, hogy ez a sok tudás rendeződjön, leülepedjen” – nyilatkozta a Mindig Makónak Paksi Dénes, aki Kiskőrösről érkezett.
Paksi Dénes (balra) negyven éve foglalkozik ezzel a hobbival. Fotó: Jeszenszky Zoltán
A 65 éves férfi negyven éve rádióamatőr, még általános iskolás diákként találkozott először ezekkel a készülékekkel. A találkozóból életre szóló szerelem született. Az első vevőkészülékét – mint sok más rádióamatőr társa – saját maga építette. Amikor még nem volt internet, a rádió adó-vevők tették lehetővé azt, hogy akkor is elérjék egymást, ha valaki például egy másik földrészen tartózkodik.
Az egyik legnépszerűbb program a börze. Fotó: Jeszenszky Zoltán
A nemzetközi rádiós találkozót a 66 éves Makói Rádióamatőr Klub szervezte meg immár harmincharmadik alkalommal. Nemcsak hazánkból, hanem például Szerbiából, Szlovéniából, Szlovákiából és Romániából is vártak rádióamatőröket. A Maros-parti rendezvényen festői környezet fogadta a vendégeket, akik alkatrész- és rádióbörzén, ismeretterjesztő előadásokon, valamint sok-sok baráti beszélgetésen vehettek részt.
A találkozó arra is kiváló alkalom, hogy személyesen találkozzanak mindazok, akik csak az éterből ismerik egymást. Fotó: Jeszenszky Zoltán
„Ahány rádiós, annyifajta ember. Annyifajta hobbi, annyifajta mód. Van, aki digitális módokkal foglalkozik. Van, aki a különleges vagy ritka hívójeleket keresi. Mások versenyeznek, az ötödik-hatodik ember a műholdakat figyeli, vagy azon keresztül rádiózik. Vagy a képeket veszi le a műholdakról. Ugye, éppen most itt, a Kapu Tibor kapcsán egy hete az űrállomás lesugározta a képeket az amatőrök számára” – mondta lapunknak a makói klub elnöke.
Kincseket rejt az asztal. Fotó: Jeszenszky Zoltán
Fodor Antal elektroműszerészként csöppent bele ebbe a világba. Sok rádióamatőr sorkatonaként tanult meg morzézni és ismerte meg a rádiózás alapjait, majd leszerelve hobbiként folytatták a rádiózást.
„A rádióamatőrök többsége, sajnos, már elég idős. Ők még voltak sorkatonák, valószínűleg rádiós beosztást kaptak, ott tanultak meg morzézni, megszerették ezt a »személy nélküli« személyes kapcsolatot. Mindenki ismeri mindenkit az éterben, holott az életben még nem találkoztak személyesen. Ez egy borzasztó érdekes és nagyon varázslatos érzés” – tette hozzá Fodor Antal.
Minden árkategóriában voltak készülékek és alkatrészek. Fotó: Jeszenszky Zoltán
Persze, mint minden technikai sport, ez is pénzbe kerül. A börze árai is igen változatosak. A néhány ezer-tízezer forintos kiegészítőktől indulnak, de egy-egy komolyabb készülékért akár több millió forintot is elkérnek.
Gyári és saját fejlesztésű készülékeket is kínáltak. Fotó: Jeszenszky Zoltán
