A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli. A pünkösdhétfő hazánkban munkaszüneti nap. A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz. Több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető a római floráliákra, amelyek tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Florát, a növényvilág, a virágok és a termékenység istennőjét köszöntötték.
Májusfa – A díszes fa és annak ledöntésének hagyománya
A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát. Az ekkor állított fákat sokfelé pünkösd körül vagy éppen akkor bontották le. A májusfa, a zöld ág a természet megújulásának a szimbóluma, és legtöbb esetben udvarlási szándékot is kifejezett. A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították, de egyes területeken a legények a rokon lányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fájuk, aminek a kidöntését ünnepély és táncmulatság kísérte.
Májusfa. Forrás: csillagosvenyjosda.hu
Pünkösdi király – Ingyen ital a kiválasztottnak!
A középkor óta ismert szokás, hogy vetélkedőkön – úgy, mint például tuskócipelés és karikába dobálás – kiválasztották a legügyesebb legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott.
Pünkösdi királynéjárás – A termékenységvarázsló mondókák helye
Eredetileg négy nagyobb leány körbevitt a faluban egy ötödiket. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Éneklés közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.
Törökbasázás, borzakirály- és rabjárás – Játékos adománygyűjtés
Nyugat-Magyarország egyes vidékein voltak jellemzőek ezek a szokások pünkösdkor. Egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe. A pünkösdi rabjárók szintén fiúk voltak, akik a lábuknál összeláncolva mentek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat.” Ők is ajándékokkal tértek haza. A borzajárás során körbekísértek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van – ugyanis a bodzát bizonyos vidékeken borzának hívják.
Népviseletben járják pünkösdkor a falut a leányok. Forrás: muzsa.sk
