A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói a hallgatók bevonásával követték a Korond-patak felől érkező sós víz levonulását a Maros magyarországi és a Tisza szegedi szakaszán. Hat helyszínen vettek mintákat a folyókból, a sótartalom a határérték alatt maradt.
– A gyors tervezést és szervezést követően hat ponton indultak meg a mérések, az első mintagyűjtés péntek este hatkor történt. Szombaton és vasárnap további 3-3 alkalommal gyűjtöttünk mintákat – nyilatkozta az egyetem honlapjának Sipos György, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék vezetője.
A Maros és a Tisza magyarországi szakaszán vettek mintákat a szegedi egyetem kutatói. Fotó: Miklós András
Első körben a vízminták vezetőképességét határozták meg a kutatók, ami a sótartalom függvényében változik.
Az eredmények alapján előzetesen elmondható, hogy a mért értékek egy esetben sem közelítették meg a közepes és nagyobb folyókra vonatkozó hazai határértéket (900 µS/cm).
A Szegedi Tudományegyetem kutatói által mért értékek nem közelítették meg a folyókra vonatkozó hazai határértéket. Fotó: Miklós András
– A folyásirányban legfelső mérési pontban, Apátfalvánál június 13-án 18:00-kor gyűjtött mintából mértük a legmagasabb értéket (506 µS/cm), ami jelzi, hogy a sós víz a vártnál néhány órával hamarabb érkezett meg az országba. A legmagasabb vezetőképességet másnap reggel Deszk alatt gyűjtött minta mutatta (511 µS/cm), azaz körülbelül erre az időszakra érhetett a Tisza közelébe a sós hullám – értékelte az adatokat Filyó Dávid laboratóriumi mérnök.
A sajtóközleményben azt is írták, hogy a Tiszába érkezve valamelyest hígult a víz, de a Bertalan-hídnál a Maros felőli oldalon még mindvégig magas volt a sótartalom, lejjebb ugyan érezhetően csökkent a sós víz hatása, de itt is kismértékű emelkedést tapasztaltak.
– Fontos még kiemelni, hogy a Maros-torkolat felett gyűjtött tápéi minták mindvégig szinte azonos, 310-320 µS/cm közötti értéket vettek fel, azaz a Maros mentén és a torkolat alatt tapasztalt eltérések és ingadozások egyértelműen a Parajdról érkező sós víznek tudhatók be, valamint a mért legmagasabb értékek az alapértékeket 50 százalékkal haladták meg – idézte Sipos Györgyöt a közlemény.
A román vízügyi hatóságok a Kis- és a Nagy-Küküllő vízének a hígításával próbálják megelőzni a nagyobb bajt. Fotó: Miklós András
Hétfőn Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője azt nyilatkozta a Mindig Makónak, hogy június 5-e óta folyamatosan mérik a szegedi vízügyesek a víz minőségét és a Maros sótartalmát, 13-a óta pedig már naponta kétszer, hat helyszínen vesznek mintát a folyóból.
– A víz sókoncentrációja továbbra is alacsonyabb a megengedett határértéknél, tehát egyelőre semmilyen beavatkozásra nincs szükség – hangsúlyozta Siklós Gabriella.
