Ötvenöt éve majdnem elpusztította Makót a Maros

260

Korábban sosem látott árhullámmal kellett megküzdeni ötvenöt éve a Maroson, miközben szinte folyamatosan zuhogott az eső, és már attól tartottak a szakemberek, hogy végül nem bírják a gátak. Az árhullám legkritikusabb óráiban úgy döntöttek, hogy Makó, Maroslele, Földeák és Óföldeák lakosságát kitelepítik. „Egyetlen éjszaka alatt” több mint 16 ezer embert – az árvíz elleni védekezésben nélkülözhető nőket, gyermekeket, időseket és betegeket – szállítottak Hódmezővásárhelyre és Szentesre, valamint a környékbeli településekre.

– A kilakoltatás éjszakáján a Kürt utca és a Kossuth utca találkozásánál álltam éjfél körül, amikor a katonai kétéltűek komoly tempóban mentek a Maros felé. Megfogta az embert rendesen a látvány. A hideg kiráz még most is, ha rágondolok. Olyan tempóban mentek, hogy mozgott az egész utca. Ha ők nincsenek – akár a magyar, akár a szovjet katonák –, akkor bizony elúszik a város, mert olyan helyeken dolgoztak, ahová polgári lakost nem engedtek oda – idézte fel azt az ötvenöt évvel ezelőtti napot Kovács Sándor, akit ma Makón a legtöbben önkormányzati képviselőként ismernek.

Makói árvíz: minden férfi a gátakon

Akkoriban húszéves volt, a Vas- és Fém Ktsz-ben dolgozott. Ahogy minden üzemben, náluk is brigádokba szervezték a férfiakat, majd a gátakra vezényelték őket, homokzsákokat tölteni.

– Nehéz volt, mert az időjárás is nagyon viszontagságos volt, folyamatosan esett az eső. Olyan tizenöten lehettünk a brigádban – melósok, irodisták vegyesen –, de mindenki ugyanazt a feladatot csinálta. Sajnos, ma már nagyon kevesen élünk közülük. Minden munkahelynek voltak ilyen brigádjai. A teherkocsikat, vállalati járműveket is lefoglalták, és felirat hirdette rajtuk, hogy „Árvízvédelem” – folytatta a múltidézést.

Miért alakult ki a rekordárvíz?

– 1970. áprilisán kiemelkedő árhullám haladt le a Tiszán, emellett jelentős belvíz gyűlt össze a Maros vízgyűjtő területén. Májusban a Szamos, a Maros és a Tisza folyók forrásvidékére és vízgyűjtőjére hatalmas mennyiségű csapadék esett – tudtuk meg Kozák Pétertől, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) igazgatójától.

– Május 15-én a gyulafehérvári igen magas vízállás miatt és a Maros makói 398 cm-es vízállása mellett, elrendelték a II. fokú árvízvédelmi készültséget. Május 17-én a 409 cm-es makói vízállásnál már a III. fokot is elrendelték, valamint összehívták az Árvízvédelmi Területi Bizottságot. Az árhullám május 19-én érte el az országhatárt és 20-án Makónál 624 cm-rel – az addigi legmagasabb vízállást 44 cm-rel meghaladva – tetőzött – tette hozzá a szakember.

Más volt a korabeli Makó

– A korabeli Makó sok mindenben különbözött a mai Makótól. A város lélekszáma sokkal nagyobb volt, mint manapság. A hetvenes évek legelején még olyan tervek születtek, hogy Makó hamarosan negyvenezres város lesz. A fejlesztési terveket is ehhez igazították, és ekkoriban kezdték kiépíteni Makó ivóvíz- és csatornarendszerét – mondta a Mindig Makónak Forgó Géza történész-muzeológus, hozzátéve:

A városban szocialista nagyüzemek és téeszek (termelőszövetkezetek) működtek, egy-egy üzem több száz embert alkalmazott, ez is hozzájárult ahhoz, hogy később sikeres volt az árvízi védekezés a városban.

Forgó Géza, a József Attila Múzeum történész-muzeológusa, az ötvenedik évfordulóra könyvet írt a makói árvízről. Szemérmesen hallgatott arról, de Kovács Sándor megsúgta, hogy az árvíz elleni védekezést Makón a történész édesapja, Forgó István irányította tanácselnökként, ma nagyjából a polgármesternek felelne meg ez a tisztség.

Makói árvíz: már a töltés is mozgott

– A vízügyi szolgálatok munkatársai mellett a Magyar Néphadsereg és a szovjet hadsereg egységei is részt vettek az árvízi védekezésben, amibe a város üzemeinek a hadra fogható férfilakosságát is bevonták. Két kritikus pontja volt: egyik az apátfalvi-sámsoni főcsatorna, a másik pedig a hadári buzgársor – tette hozzá Forgó Géza.

– Makó alatt, a Maros jobbparti töltésein a 17 kilométeres szelvény környezetében, az elégtelen altalaj adottságok következtében jelentős buzgárosodás alakult ki a május 20-i tetőzés kísérő jelenségeként. Mivel itt a töltés állékonysága nem volt garantálható Makó, Maroslele, Földeák és Óföldeák kiürítését javasolták elődeink – tudtuk meg Kozák Pétertől.

Elővigyázatosságból akkor rendelték el a betegek, nők, gyermekek és az idősek kitelepítését.

Szinte „egyetlen éjszaka” hajtották végre a mindmáig egyedülálló akciót, amikor vonatokkal, autóbuszokkal több mint 16 ezer ember szállítottak Hódmezővásárhelyre és Szentesre, miközben a férfiak városává váló Makón továbbra is a természeti erőkkel küzdöttek az emberek.

Míg a férfiak a gátakon voltak, az üres utcákon, tereken rendőrökből, katonákból, munkásőrökből álló egységek járőröztek, hogy megelőzzék a fosztogatást.

Nem ismétlődhet meg

– Mai szemmel nézve, egy nagyon jól szervezett védekezés volt. Akkor nem tűnt annyira föl, de most, hogy visszagondolok, ha nincs annyira jól megszervezve, akkor lehet, hogy „elmegy” a város, lehet, hogy a Maros végül elönti – hangsúlyozta Kovács Sándor.

– Az 1970. évi rendkívüli árhullám tapasztalatainak figyelembe vételével a következő évtizedben igen jelentős árvízvédelmi fejlesztések valósultak meg. A Maros folyó magyarországi szakaszának jobb és bal parti árvízvédelmi töltései mind szelvényméretekben, mind pedig védelmi képességükben sokat fejlődtek – hangsúlyozta Kozák Péter, hozzátéve: az árvízvédelmi rendszer jelenleg megfelelő állapotban van egy hasonló szinten levonuló marosi árhullám károkozás nélküli levezetésére.

Ezt olvasta? 

A májusi eső most valóban aranyat ér