A május 1-jei szokásainkat, úgy, mint például a májusfa-állítást már az 1400-as évektől jegyzik. Azonban mint munka ünnepe, a dátum 1890 óta szerepel a naptárakban. Emlékezve arra az 1886-os eseményre, amely során a chicagói munkások és az Amerikai Munkásszövetség a nyolcórás munkanap bevezetését követelte, de a megmozdulást a rendőrség agresszíven letörte, és munkásvezetőket végeztek ki. Az Amerikai Munkásszövetség javaslata alapján, 1890-től világszerte több ország munkáspártjai, szakszervezetei tüntető felvonulásokat szerveztek, így a munkások szolidaritási napjává vált.
A munkaidő csökkentéséért harcoltak
A brit ipari forradalom alatt egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” szlogennel. A követelés érvényre juttatása érdekében több tüntetést és sztrájkot is tartottak, de a mozgalom hamar kifulladt. 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órára csökkentették Nagy-Britanniában, azonban további előrelépés nem történt 1856. április 21-ig. Ezen a napon ugyanis Melbourne-ben sztrájkolni kezdtek a kőművesek és az építőmunkások, akik a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetelve követelték a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen. Akciójuk végül sikerrel zárult. Ez is nagyban inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a majálisok megszületését. Május 1. a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni. A legtöbb országban május elsején, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában viszont szeptember első hétfőjén ünneplik.
Vissza az időben…
Az ókori tavaszköszöntő ünnepek is hasonló szellemben zajlottak, mint a mostani majálisok. Már a rómaiaknál is szokás volt Flora, a virágok istennőjének megünneplése, majd később Európa-szerte elterjedt a május elsejei mulatozás, a tavasz diadalának, az élet megújulásának megünneplése. Magyarországon a majális szokása a 19. század elején jelent meg, ami elsősorban a polgárság és a munkásosztály körében vált népszerűvé.
Népi hagyományaink
A népi hagyományaink szerint május első napján zöld ágakkal és virágokkal díszítették fel a házakat, illetve már az 1400-as évektől jegyzik a májusfa-állítás szokását is. A legények azoknak a lányoknak állítottak májusfát, akinek udvarolni szerettek volna. A májusfa-állítás az egész ország területén elterjedt hagyomány volt. Jellemző kapcsolódó hagyomány még az pünkösdkor, hogy a nagy mulatozások közepette kidöntötték a fát.
Mit jelent a kezdetekkor május 1. a fővárosban?
A régi Budapesten május elsején rendszeresen tartottak szabadtéri rendezvényeket, ahol májusfát állítottak, népdalokat énekeltek, táncoltak, különféle népi játékokat játszottak. A majális a 20. század elején már nemcsak szórakozás volt, hanem egyre inkább politikai eseménnyé is vált: a munkásmozgalmak május 1-jét a dolgozók nemzetközi ünnepévé emelték. A második világháború után, a szocialista korszakban a majális szinte kötelező, szervezett felvonulássá vált, főleg az Andrássy úton és a Hősök terén. A rendszerváltás után a majális szabadabb, színesebb, sokrétűbb eseménnyé vált Budapesten. Ma már a majális a szabadság, a szórakozás, a családi kikapcsolódás, és a tavasz igazi ünnepe, amelyben hatalmas tömegeket vonz – nem csak a fővárosban, hanem országszerte.
Makói majálisok
Makón idén a hagyományokhoz híven a majális ünnepséget a Maros-parton tarják. Már hosszú évek óta rendezik meg itt május 1-jén a mulatságot. Hoztunk néhány képet a korábbi makói majálisokról:
