Mindenkinek mást jelent egy város. Van, akinek a Makó szó hallatán egyből a makói emberek jutnak az eszébe. Egy-egy feledhetetlen mosoly, vagy egy kedves gesztus. Más az épületekre asszociál, vagy a boldog gyermekkor kirándulásai ugranak be.
Szentpéteri Csilla, zongoraművész-zeneszerző. Fotó: Miklós András
Végül is mit jelent Makó? Szentpéteri Csilla, zongoraművész-zeneszerzőt kérdeztük.
„Én életem során kevés olyan emberrel találkoztam, aki ennyire visszajárna, vagy ennyire fontosnak tartaná a szülővárosát, a gyökereit. Nekem Makó a mai napig gyakorlatilag az egész életemet szimbolizálja. Én itt álltam két lábra, gyönyörű szüleim itt indítottak el az emberi úton, a nagybetűs emberi utamon, itt vannak még mai napig a barátaim. Én mindig úgy jövök ide, hogy amikor meglátom a Makó táblát – nagyon szeretem a maroslelei utat hazafelé – azt nem tudom elmondani, hogy mi történik a lelkemben, csak valami zsibongás, valami hatalmas időutazás is egyben. Megyek vissza 16 éves kamaszkoromba és fölidézem kedvenc helyszíneimet. Nagyon sok időt töltök a mai napig a Maros-parton, én oda járok meditálni, oda járok ugrándozni, nyáron fürdeni. Nekem az egész város tulajdonképpen egy picit lelassítja az életemet, ami nagyon jó, mert őrült pörgésben és rohanásban vagyok a hétköznapjaimban, és amikor ide hazajövök, akkor rögtön lerakom az autót és biciklire pattanok, vagy bizony megcsinálom a 8-10 kilométeres gyaloglást minden nap. Úgyhogy nekem Makó az megmaradt nem csak a szülővárosomnak, hanem az a város, ahol életem végéig szinte minden napra emlékezem”
