A Költészet Hete programsorozatban csütörtökön is József Attilára emlékeztek. Egy Varga Zoltán Zsolt szobrászművész által készített, a tinédzserkori költőt ábrázoló szobrot avatták fel április 10-én a makói könyvtár forgókapuja előtt. Az esemény diákok szavalásával vette kezdetét.
A kamaszkori József Attilát ábrázolja Varga Zoltán Zsolt szobra. Fotó: Halmágyi Gábor
Rendhagyó ábrázolás
Ha József Attilára gondol valaki, pláne, ha a róla készült szobrokra, rögtön a bajuszos fiatal felnőtt juthat eszébe elsőre mindenkinek, hiszen legtöbbször így ábrázolják őt. Ezért is különleges az a műgyantából készült, bronzírozott szobor, amelyet Varga Zoltán Zsolt adományozott Makónak, hiszen ez a portré a kamasz költőt jeleníti meg.
A szobrászművész kiemelte: nagyon fontos szerepet tölt be az életében József Attila már tinédzserkora óta, Születésnapomra című verséből pedig saját átiratot is készített.
Elmondta: a szobor 3 hét alatt készült el, számára pedig nem is volt kérdés, hogy azt a tizenéves költőt fogja megformálni, aki Makón tartózkodott.
Farkas Éva Erzsébet, Makó polgármestere köszöntötte az összegyűlteket. Fotó: Halmágyi Gábor
József Attila makói évei
A bibliotéka előtt összegyűlt makóiakat Farkas Éva Erzsébet polgármester köszöntötte, aki kiemelte: József Attila a marosmenti Konstantinápolyként hivatkozott Makóra abban a levélben, amit Hatvanból írt barátjának, Espersit Jánosnak, s ebben honvágyát, hazavágyódását vetette papírra. Emellett arra is kitért, hogy bár a költő nem a város szülötte volt, mégis otthonra talált az akkori makóiak körében, ráadásul itt vált igazán költővé. A városban eltöltött évek nagy befolyással bírtak későbbi pályájára, hiszen itt remek pártfogókat talált. A városvezető beszédében így fogalmazott:
„Ki ne tudná kié e szavak: reménytelenül, harminchat fokos láz, tiszta szív, már egy hete, csecse-becse, hetedik, nagyon fáj. Tudjuk: egy töltőtoll koptató szegény legény a birtokosuk. Ahogy övé ezek a képek is: zengő rejtelmek, a fűszál pici éle, az ég vizében oldódó kékítő, a zavaros, bölcs és nagy Duna, a sakkozó, néma négerek, a gyönyörűszép szív, mely a semmi ágán ül és amely nem kartoték adat”
Ezt követően Tverdota György irodalomtörténész, az ELTE BTK egyetemi tanára mondott avatóbeszédet, aki hosszasan kitért a költő gyermekkorára, azon belül is részletesen a makói éveire.
A szobor a helyére került
Az esemény zárásaként a városvezető és a szobor készítője közösen leplezték le a bibliotéka új ékkövét, amely méltó emléket állít a nagyszerű költőnek. Így már nemcsak nevében őrzi a könyvtár a költőóriás emlékét, hanem különleges képmásában is.
Farkas Éva Erzsébet és Varga Zoltán Zsolt leplezték le a szobrot. Fotó: Halmágyi Gábor
